Technikai háttér a különleges HÉV-ről

A Fényhév ötlete egy egyszerű, de kedves, utasaink felé szóló gesztusként indult: díszítsünk fel az adventi időszakban egy HÉV szerelvényt. De hol a kihívás, ami előrébb viheti a világot? Más a helyzet, ha a vállalat vezetése felől elvárás, hogy „akkor legyen Fényhév, ha működőképessé tesszük december 6-ig a 70 éves járművet, amelyből összesen egyetlen egy van a világon, s csatolunk hozzá egy olyan kocsit, ami már csak múzeumban létezik, és nincs már semmilyen hatósági engedélye. Ha lehet, világítsanak is! És legyen szolgáltatás is, ha már az utasok jegyet vesznek rá!”. Minderre kevesebb mint két és fél hónap volt. Kiderült, hogy egy kritikus csapágytípust húsz éve nem gyárt senki, és viszonylag kevés marhabőrből vagy fából készült alkatrész van manapság raktáron.

A közel 80 éves PXV-ös személykocsit kölcsönadta a Közlekedési Múzeum azzal a kéréssel, hogy „fényezzük le, hozzuk helyre, bánjunk vele jól”. A vasutas szentek közbenjárásának hála a forgóváz jó állapotban volt; amennyiben a vasúti engedélyek teljes hiányától eltekintettünk, akkor valószínűsíthető volt, hogy nem ez a jármű okoz majd problémát, ha a fűtés és a hangrendszer helyreáll, illetve a fényezés is jól sikerül. A cinkotai és szentendrei HÉV járműtelep teljes odaadással vetette rá magát a feladatra. Határidőre minden műszaki kérdés megoldódott, és minden engedélyezési akadály elhárult.
Az MVIII-as a hajdani GANZ gyár büszkesége, a kerékpártengelyen osztott kivitelű nagyfogaskerékkel, minőségi jármű közel 70 éves. Kérdéses volt, hogy képes-e kijutni a cinkotai járműtelepről, mert első pillantásra minden működőképes összetevője a határértéken volt, a nem működőképes alkatrészek listáját pedig a forgóvázak vezették, melyekhez pótalkatrész sem létezett. Ha más nincs, a HÉV flotta legerősebb villamos mozdonya, az LVII-es „Tigris” bármit elhúz, ha kell!

A kivilágítás. Munkatársainknak az ütemterv szerint volt összesen két napjuk arra, hogy felhelyezzék a világítást. A dekoráció nem szakadhatott le, így gallyazni is kellett a szentendrei vonalon.

December 6-án eljött a nagy nap; kora délután kigördült Szentendréről az LVII-es Tigrisből, a PXV-ös kocsiból és MVIII-as motorkocsiból álló szerelvény. A több mint 3500 tappanccsal felrögzített, LED háló mosolyogva világított, szólt a karácsonyi zene, és Mikulásnak, illetve HÉV-szarvasnak beöltözött kollégák várták az utasokat. A biztonság kedvéért az LVII-es mozdonyban bujkáló járműszerelő kollégák és mérnökök pedig unatkoztak, mert kitűnő eredménnyel dolgoztak.

A kihívást teljesítettük; köszönet valamennyi projektben résztvevő Dolgozónak!

A Mikulás HÉV-ről készült további képek a Galériában megtekinthetők.